Már megint szobrozni akarnak, miért van erre szükség?
olvass: http://index.hu/belfold/2011/06/06/karolyitol_par_sarokra_all_majd_tisza_szobra/
Mindenfelé szobrokat állítanak vélt, vagy valós "nagy tettek" emlékeként a "nagy tettek" elkövetőiről, majd fordul a politika szele, az eddig tiszteltek mennek a p@csába, jön helyettük másik "aktuális". DE mi a f@sznak?
Ebben élik ki magukat a politikusok (Ó, hogy száraggyon le mindnek a p@cse!)? Újabb korrupciós tevékenység? Puszipajtás müvészkém jó lóvét kap s@ggnyalásért cserébe? Lenne SOKKAL fontosabb tennivaló, egy ilyen szobor árából összehozható lenne egy-két állami bérlakás a "hitelkárosultaknak"....
Egyetlen jó poén azért van a dologban: "„...Ady Endrének személyes elszámolnivalója volt, mint tudjuk, Tisza Istvánnal. Ön talán nem tudja, de felvilágosítom, hogy Tisza István elég erős szavakkal ítélte meg Ady Endre költészetét, és egy alkalommal - tisztesség ne essék szólván, mi tagadás - a magyar kultúra fáján élősködő hernyónak nevezte, ha jól emlékezem....” (Hende Csaba, igazságügyi államtitkár, 2000. november 9.)"
(forrás: http://index.hu/belfold/2011/06/06/karolyitol_par_sarokra_all_majd_tisza_szobra/)
Tisza István szavait továbbgondolva általánosítok: Minden olyan költő, aki a "költésből" élt, él, vagy akar megélni, egy hernyó a társadalom almájában, ugyanis az nem hivatás, hanem hobby!
L@faszt a szobrok s@ggébe!
